Szerelmes versek!
László Ilona : Érzeni a szád
Ujjaim közt illatos,
Bársony rózsaszirmot,
Fehértornyú templomból,
Távoli harangot,
Számban szétpattanó,
Édes szőlőszemeket,
Testemre zúduló,
Langyos esőcseppeket,
Lábamban a tánc,
Tüzes ritmusát,
Magamhoz ölelni,
Csillagdíszes éjszakát,
Hinni, hogy az álmom
Valóra vált,
Szeretném még egyszer
Érezni a szád.
Buda Ferenc : Ne rejtőzz el...
Ne rejtőzz el, úgyis látlak!
Rádcsukom a szempillámat.
Benn zörömbölsz a szívemben,
s elsimulsz a tenyeremben,
s elsimulsz az arcom bőrén,
mint vadvizen a verőfény.
Nagyon jó vagy, jó meleg vagy,
nagyon jó így, hogy velem vagy.
Mindenekben megtalállak,
s öröm markol meg, ha látlak.
Nézz rám, szólok a szemednek,
ne fuss el, nagyon szeretlek!
Csókom ne kérd, elvárni nem szabad, Más városban, hol este csíp a fagy, Nappal, ha egymást ismerni sem szabad, Nem tehetsz semmit! Kirké hiába vagy. Próbálj csak adni! Kérni nem lehet. Amit szívedbe rejtesz, A szerelembe -- mondják -- S aki él, mind-mind gyermek Légy, mint a Nyolcvan Éves, Már nincs benned a régen Amit szemeddel sejtesz, Ha elhagynál engemet, - jobban Előttünk már hamvassá vált az út Illattá s csenddé. Titkok illata Igézve álltam, soká, csöndesen, Szeretlek, szeretlek, szeretlek, Minden percedet csókolom, Add a kezed mert beborúlt, Add a kezed mert reszketek, Add a kezed mert álmodok, Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Én nem tudom mi ez, de édes ez, Én nem tudom mi ez, de érezem, Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Az évek jöttek, mentek, elmaradtál Már vénülő kezemmel Világok pusztulásán Már vénülő kezemmel Nem tudom, miért, meddig Elhull a virág, eliramlik az élet... Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Áldott csodáknak Ülj ide mellém s nézzük együtt Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, add meg magad Hozzám nőttél észrevétlenül, Szemeid néznek vissza tükrömből, A szeretetnek vagy örök szelencéje, Nem tudunk semmit a jövőről, Szabó Győző Gyula : Úgy szeretném...
Vagy lesz, vagy nem, hogy múlik napra nap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Erdő mélyén, hol vadkan rajtakap,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Éjjel, ha ágyamban kínálod magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Duzzogj akár, vagy alázd meg magad,
Azt akarom, hogy én akarjalak!
Úgy szeretném, hogy én szeresselek! József Attila : Amit szívedbe rejtesz
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt! Váci Mihály : Ha elhagynál...
mi fájna?
hiányod, vagy a szív megdobbant
magánya?
A csalódás kínjától félek,
vagy féltlek?
Szerelmünket szeretem jobban,
vagy Téged? Tóth Árpád : Esti sugárkoszorú
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szívembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le
S lombjából felém az ő lelke reszket?
És percek mentek, ezredévek jöttek, -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek! Szabó Lőrinc : Szeretlek
egész nap kutatlak, kereslek,
egész nap sírok a testedért,
szomorú kedves a kedvesért,
egész nap csókolom testedet,
csókolom minden percedet.
nem múlik ízed az ajkamon,
csókolom a földet, ahol jársz,
csókolom a percet, mikor vársz,
messziről kutatlak, kereslek,
szeretlek, szeretlek, szeretlek. Szép Ernő : Add a kezed
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.Juhász Gyula : Szerelem?
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem! Juhász Gyula : Anna örök
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen.Ady Endre : Őrizem a szemed
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.Petőfi Sándor : Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme, sötét hajam őszbe vegyül már,
A tél dere már megüté fejemet.
Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sírom fölibe?
Ó mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifjú szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörölni véle könnyűimet érted,
Ki könnyedén elfeledéd hívedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!Ady Endre : Mert engem szeretsz
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb! Csukás István : Ülj ide mellém
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett,
és hol van már az a felelet,
leolvasztotta a Nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett. Ignotus : Akarom
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szíved fájjon,
Kegyelemre vagy pusztulásra, -
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.László Ilona : Veled
Beépültél húsomba, vérembe,
Itt élsz velem legbelül,
Tested lenyomata beégett testembe.
Mosolyod lebeg az éjszakában,
Ajkad mesél vágyról, szerelemről,
Ismertelek már egy más világban.
Flastrom az összes sebemre,
Az odaadás forró, édes kemencéje,
Nyugtató csók a lelkemre.
Csak tobzódunk önfeledten a mában,
Pillanatokat lopunk az időből,
S a végtelent leljük egymás karjában.